Kedves látogató!

 

Szeretettel köszöntjük Zalabér község honlapján!


Kérjük ismerje meg életünket, értékeinket.

Megköszönjük,  ha véleményével, javaslataival és cselekedeteivel segíti mindennapi munkánkat!


Zalabér község önkormányzata

Az Ön böngészője nem támogatja a Flash tartalmat. Telepítse fel a bővítményt.

Múlt

Zalabér története

A falu területe az újkőkor óta lakott hely. Területén megfordultak: kelták, avarok, rómaiak. A népvándorlás viharai után a falu határában lévő Csúszódombon 852-853-ban Liupram érsek Slapiuginban (Zalaszegen) Szent Péter és Hrordbert tiszteletére templomot szentelt. A honfoglalás idején Zalabér a gyepűrendszer része volt. A 12. században a környéken a Türje nemzetség telepedett le. A falu 1247-ben fordult elő először az írásos forrásokban. 1254-ben Béri Posa a birtokosa. Valószínűleg ekkor épült a Nemestemetőben lévő gyűrű alakú kis földvár a Béri család gazdasági központjának védelmére. A Béri család birtokai növelése érdekében igyekszik megszerezni szomszédai birtokát, elsősorban a Türjei Prépostság Barabáshegyi szőlőjét. 1507-ben Béri István engedélyt kap II. Ulászlótól: „fából és kőből erődítményt emelhessen”. 1553-ban a Béri család fiúágának kihalása után I. Ferdinánd király fele-fele részben adományként adta Nádasdy Tamásnak és Mérey Mihály királyi helytartónak Bér falut.

1555-ben Gáspár mester, egerszegi plébános írja Bérről: „Egyháza üres romokban hever”. A nehézségeket tetézi az új ellenség, a török megjelenése. 1566-ban a nádor utasítja a béri örökösöket, hogy a béri várat hozassák rendbe. 1569-ben Turco olasz hadmérnök már palánkkal, bástyákkal megerősített várat mért fel – ez az egyetlen hiteles alaprajz Bér váráról. Többször tartanak a faluban megyegyűlést is. 1590-es években Bérben dolgozik Egerallyai László királyi adószedő, a vármegyei hadak kapitánya. A tizenötéves háború kitörésével állandósulnak a harcok a Zala-völgyében.

1600-ban Kanizsa török kézre került, Zala megye jelentős része meghódolt a töröknek. 1613-ban az országgyűlés Bért végházzá nyilvánítja. A törvény értelmében a vár fenntartásáról, a kincstáron keresztül a megye köteles volt gondoskodni. 1617-ben újra Bérben ülésezik a megyei törvényszék. Bér várának védelmét az Ányos családra bízzák. 1621-ben, Bérben 1 tizedes, 9 gyalogos szolgál. Az állandó török portyák miatt 1640-ben 20 főből áll a vár katonasága. 1630-37 között török portyázók Bérből 33 embert vágtak le vagy vittek magukkal. 1644 Húsvétján a kanizsai törökök megkísérelték a vár elfoglalását, de kudarcot vallottak. Július 5-én egy nagyobb portyázó csapat próbálja meg elfoglalni a várat. A szentgróti felmentő sereg a béri templomnál súlyos harcok árán a Zalának szorítja a törököt. A várvédők kitörtek a várból, és nagy öldöklés közepette a török elmenekült. Az ütközetben 20 magyar katona esett el, a törökök veszteségeit nem ismerjük. A menekülők felgyújtották a falut, 5 férfit és 2 lányt még magukkal hurcoltak.

Az elmaradó zsold miatt a katonák a falu jövedelmét saját ellátásukra fordították. A katonák a következőket írták panaszlevelükben:” Botokkal s csaknem mezítelenül kölletik őfelsége kapuit őriznünk.” 1652-ben a béri várnagyának nincs más jövedelme, mint az ottani vám. A vár katonasága ekkor 5 tizedes és 42 hajdú, 1688-ban 60 hajdú. 1690-ben Kanizsa és vele ab Zala-völgye is felszabadult a török uralom alól. A várat elhagyták a katonák, köveit az 1720-as években a pakodi templom és a zalabéri Horváth kastély építéséhez használják fel. A Rákóczi szabadságharc idején portyázó rác (szerb) katonák gyújtottak fel néhány házat a falu határában. 1711-ben végleg megszűntek a csatározások, Zalabér lassan kiheverte a háborús károkat.

1692-ben egy perirat a falut mezővárosnak nevezi, és az is marad 1870-ig. A mezővárosi kiváltságlevél eddig még nem került elő, de pecsétjét ismerjük, a pecsétkép 1997 óta Zalabér hivatalos címere lett.

1722-ben a Horváth család szerzi meg Zalabért és környékét. Külsőbérben felépül az új kastély, a vár helyén közút létesül. A Zala vízén újjáépülnek a régi malmok, elkészülnek az első állandó fahidak. 1720-tól iskola, 1771-től takács céh működik a faluban. A község földesurai a Horváthok horvátországi eredetűek Ányos Krisztinával való házasság révén szerzi meg Zalabért Horváth Ferenc. 1729-ben felveszi a Zalabéri előnevet, és utódai Zalabéri Horváthokként jelentős megyei posztokat töltenek be. 1796-ban barokk formában átépítik a falu templomát. 1757-ben 617 ember él a községben. 1767-ben elkészül a falu urbáriuma, amit jelentős jobbágymegmozdulás előzött meg. A legjelentősebb jövedelem ebben az időben a szőlőművelésből származott. A napóleoni háborúk sem kerülték el a falut. A győri csatavesztés után Meskó János császári katonái egy hétig Zalabér környékén bujkáltak az őket üldöző francia katonák elől. Jókai Mór a Névtelen vár című művében ezt meg is írta. Az 1830-as években rövid időre Zalabér a vármegye központja lesz. Horváth János 1832-ben első alispán, majd vármegyei követ, zalabéri kastélyában sokat időzik Csány László és Deák Ferenc. Horváth János Deák mellett a megyei ellenzék vezéralakja volt. Politikai szereplés sok pénzbe került, ezért Horváth János 1848 elején adóságai miatt kénytelen eladni a zalabéri uradalmat. Birtokait Pejacsevics Ferdinánd veszi meg. Tőle a Dőry család kezébe került, majd előbb a Klein, utána a Guttmann család lett birtokosa.

1848-ban több zalabéri harcolja végig a szabadságharcot, ki sebesüléssel vagy hosszú katonai szolgálat után tud hazatérni falujába. 1853-ban megtörténik a jobbágyfelszabadítás, tagosítják a földeket, a jobbágyakból parasztgazdák lettek.

Zalabér 1848 után gyorsan polgárosodott. A népviseletet felváltotta a gyári kelme, 1870-es évekre megalakult a Polgári Olvasókör, 1886-ban a Tűzoltó Egylet. A községet gyakran pusztította tűzvész a 19. század végén egész falurészek égtek le. 1892-ben új iskola épül, 1896-ban a malmot alakítják át. A községben 18. század közepe óta működik postaállomás is. A 19. század közepére alakul ki Zalabér jelenlegi határai, Területébe beolvad a középkori Bozol falu területe. 1913-ban eléri a község határát a vasút. A világháború után 37 hősi halottat számoltak össze. 1925-ben kisebb földosztásra kerül sor, de a parasztság földigényét nem tudják kielégíteni. A háborút követő válságot nehezen vészeli át a község. 1930-ra gazdaságilag újra fellendül a község. 1934-ben elkészül a hősi emlékmű, a jelenlegi vízmű területén kialakításra kerül a Hősök Ligete, ahova minden világháborúban elesett zalabéri katona emlékére egy-egy fát ültettek tövében az elesett hős nevével. Guttmann Géza emlékére családja szobrot emeltetett, ami később kalandos úton Rádiházára került. A politikai változások miatt a Guttmann-Neumann család külföldre távozott. Kastélyukban 1941-44 között az évszázados lengyel-magyar barátság jegyében lengyel menekült tiszteket szállásoltak el. 1943-ban a pápai nuncius is meglátogatta az itt élő lengyeleket. 1945 márciusa a környéken zajló védelmi harcok miatt több katonai és polgári életet követelt. A község háborús veszteségét nehéz meg állapítani, az emlékművön lévő névsor is kiegészítésre szorul.

1946-ban a kastély tetőzete tűzvész áldozata lett, tégláit a lakóházak átépítéséhez használták fel. A kastélypark fáit pedig a környező hidak építéséhez. Megüresedett területéből házhelyeket alakítottak ki.

1945-ben a földosztás során 259 család kap kisbirtokot. Megszervezik a 8 osztályos körzeti iskolát. Az 1950-es évek elején megindul a Tsz szervezés, még Rákosi Mátyás is megfordul falunkban. Az erőszakos gazdasági átalakítások miatt, 1956 októberében kisebb megmozdulásra kerül sor, elégetik a begyűjtési iratokat, meg alakul a Nemzetőrség. 1957-re a forradalmi változásokat felszámolják, befejeződik a Tsz szervezés. 1960-ra elkészül a modern Zala-híd. 1969-ben körzetesítik a falut, Községi Közös Tanács lesz, ami a rendszerváltásig működik. Utána a volt társközségek önállósodnak. Felépül a művelődési ház, kiépülnek a közművek. Tsz átalakul magángazdaságokká. A termelői szőlőművelés továbbra is jelentős marad, azonban a kisparcellás műveléssel a község lakosságának elöregedése miatt hanyatlásnak indult. A község lélekszáma folyamatosan fogy.

Orvosa 1840-től, gyógyszertára 1920-óta van a faluban. Iskolája a folyamatos megszorítások ellenére meg tudja őrizni önállóságát, és számos pedagógiai elismerést mondhat magáénak. A kulturális élet fellendülőben van: énekkar, több civilszervezet működik. Az idelátogatónak szállást, kulturális étkezést, és sok látnivalót kínál a község.

Vikár Tibor

A Zalai Kismonográfiák 3. sorozatban megjelent Zalabér története című falutörténeti anyag letölthető itt.