A ravatalozó munkálatait Zalabériek, és nem Zalabériek érezték magukénak, és cselekedtek!
Évtizedes ablakok?… 20-30 éves cement kocka kövek….?
Változtattam, változtattunk…Cselekedtem, cselekedtünk…
Emberek, akiknek a neve most csendesen a háttérben marad, de a munkájuk köszönetet érdemel.
Kicseréltük a nyílászárókat.…..és volt aki csak ment, és tette a tiszteletteljes dolgát, mint ahogy teszi nap mint nap, a faluban, a faluért.
Elkészült a járólapozás. Ha most nem, akkor csak decemberre vállaltam volna! – mondta a burkoló.
Vegyétek meg a járólapot, holnap elmegyek érte!
Új kapcsolók, és lámpatestek kellenének….- Én megyek érte, én pedig beszerelem – mondta a karbantartó, és egy helyi segítőkész ember.
Függönyt, szürkét vegyetek…..a kis ablakokra fehéret, szépet… – A karnisokat, függönyöket elmegyünk megvesszük- mondták a hölgyek, és a Jókai utcában élő lakos, pedig megvarrta azokat
A régi kopott, székeket dobjátok ki, nem méltó egy temetéshez. Az új fekete székek pedig megérkeztek.
Azt a falat leszigeteljük, a glettelést, mi megcsináljuk, ki is festünk. Esténként munka után felmegyünk – mondta két polgárőr!
A mai nap kitakarítunk, az ablakokat lemossuk, felmossuk a padlózatot – mondták a közmunka programban dolgozó hölgyek.
A függönyöket összeráncoljuk, és felrakjuk, berendezzük a helyiséget! – mondták az Önkormányzat dolgozói!
Én pedig mélyen, tisztelettel meghajtom a fejem előttetek ! – mondta a polgármester.