TERMÉSZETI KINCSEK

TERMÉSZETI KINCSEINK

Zalabér növényzete és természeti kincsei

Növényzeti szempontból Zalabér környékén három főbb élőhelytípust találunk: a Zala partján található nedves kaszálókat, felhagyott szőlők és gyümölcsösök helyén kialakult száraz gyepeket, valamint különféle összetételű erdőket. A magasabb fekvésű domboldalakon főleg akácosok vannak, melyekben helyenként viszont megtalálhatók az őshonos fák is (szil, hárs, juhar, tölgy) ; míg a Zalához közelebb fűz-, nyár- és égerfák alkotta ligeterdők vannak.

A Zala menti kaszálók védett növényfaja a kockásliliom, melynek legnagyobb állományait itt találjuk az országban. Fő állományalkotó a franciaperje, melyhez egyéb füvek, valamint vadvirágok társulnak, mint a mezei katáng, a vörös here, a réti kakukktorma és a szürke aszat. A Zala partján közvetlenül magaskórós növényeket találunk, mint a réti füzény és a mocsári nőszirom, gyakran szittyóhoz és nádhoz társulva. A szárazabb gyepekben úgynevezett erdőssztyepp-növényeket találunk, például különféle harangvirágokat (csomós, olasz, baracklevelű), mezei zsályát, méreggyilokot és piros gólyaorrot. Ennek az élőhelynek ritka, fokozottan védett orchideája a méhbangó. Ami az erdőket illeti, itt főleg a tavaszi növényeket érdemes megemlíteni, elsősorban a védett hóvirágot, a ligeti csillagvirágot és a szártalan kankalint. Mellettük bogláros szellőrózsa, keltikék és sárga tyúktaréj jellemzőek. Tavasz végén, nyár elején az ugyancsak védett fehér madársisak és gömbtermésű sárma is megjelenik helyenként.  A cserjéket a csíkos kecskerágó, a kökény, varjútövis, vadrózsa, fagyal és a ritkább mogyorós hólyagfa képviselik. A botanikai ritkaságok esetenként régi épületfalakon jelennek meg. Egy ilyen épületfalon találtam meg a zalai tájban rendkívül ritka mirigyes tölgyespáfrányt is.

A Zalabér környékén található védett növényfajok:

  • kockásliliom (Fritillatia meleagris)
  • méhbangó (Ophrys apifera)
  • hóvirág (Galanthus nivalis)
  • ligeti csillagvirág (Scilla vindobonensis)
  • szártalan kankalin (Primula vulgaris)
  • gömbtermésű sárma (Ornithogalum sphaerocarpum)
  • fehér madársisak (Cephalanthrea damanosium)
  • mirigyes tölgyespáfrány (Gymocarpium robertianum)

Az fentebb felsorolt élőhelyeken a vadvirágokon más értekeket is találunk: szebbnél szebb lepkefajokat. Olyan szépségeket, mint a fecskefarkú lepke, a kardoslepke, a kis Apolló-lepke, a nappali pávaszem, a kis és nagy rókalepke, az Atalantalepke, a citromlepke, a kis fehérsávoslepke, a nagy tűzlepke, a csíkos medvelepke, a tükros busalepke és nem utolsósorban a különféle boglárkalepkék. Az erdőkben nyáron a nagy szarvasbogár rajzik, a madarak közül pedig a falu egyik villanyoszlopán fehér gólya fészkel évől évre. A kis énekesmadarak: a füstifecske, a széncinege és társaik magdobogtatják a falu lakosainak szívét, legyen szó akármilyen évszakról. A környék legszínesebb lakója a fokozottan védett gyurgyalag, melyet elsősorban nyár elején látni.