Szentháromság templom

Zalabérben az egyházak közül a Római Katolikus Egyháznak van temploma és plébániája. A falu hívő lakosainak jelentős része római katolikus vallású. 

A templom műemlék jellegű, a Szentháromság tiszteletére épült. Búcsúja Szentháromság vasárnapján, vagyis a pünkösdöt követő vasárnap van.

A templom a település központjában, szabadon álló, keletelt, egyhajós, poligonális szentélyzáródású, nyugati homlokzati tornyos templom, a szentély felől kontyolt nyeregtetővel, a szentély északi és déli oldalához csatlakozó sekrestyével és oratóriummal. Nyugati homlokzatának két szélső tengelyében, félköríves szoborfülkében Szent Flórián és Szent Vendel szobrai láthatóak. A főbejárat fölött kronosztikon: 1747. Csehsüveg boltozatos hajó, csehsüveg-, és fiókdongával boltozott szentély, a hajó bejárati oldalán karzat húzódik. A hajó közepén kegyúri kripta található, címeres vörös mészkő fedlappal. A festett üvegablakok 1913-ból származnak. Berendezésében fellelhetők a 18. század második felének – 19. századnak a jellemzői: oltárok, a főoltárkép tetején kettős kegyúri címer, melyből az egyik a zalabéri Horváth családé; szószék, késő barokk stílusú, a 18. század végéből.

Feltehetően a 14. század elején alapított Szent Miklós-templom állt a helyén, melynek pusztulása után a falu fából készült templomát egy 1726-1733 között épült kisebb templom váltotta fel. A szűkösnek bizonyult templom helyett 1747-ben új épült. A romossá vált épületet 1796-ban, a zalabéri Horváth család támogatásával építették újjá. 1837-ben, 1972-ben és legutóbb 2003-ban újították fel.

SZENT ANTAL KÁPOLNA

Szent Antal kápolna

1799. június 13-án kelt az az alapító levél, mely a mai kápolna oldalának szőlőterületén egy kápolna építését elhatározta. „Szala-Béri Helybéli belső és vidéki birtokosok mind közönségesen adjuk tudtára mindenkinek, akiknek illik, hogy mi Szala- Béri Hegyünkben a Hegység költségeivel építtetünk egy Kápolnát Toronnyal együtt Páduai Szent Antal tisztességéire, melly Kápolnának Conservatióját jövendőbéli időkre is magunkra válolván, ezután is a Hegységünk jövedelmeit ezen kápolnának építtetésére és minden pusztulástul való mentségére fordítván, magunkat és utánunk következendő hegybéli birtokosokat kötelezzük.”

Az alapítólevél záradékából kiderül, hogy Zalabér község területén hegyközség működött. Ez képviselte a szőlőhegy birtokosainak, bérlőinek érdekeit, közös védelmét a külső hatóságokkal szemben. A mai kápolna helyén eredetileg Szent Mátyás apostol tiszteletére szentelt kis kápolna állt, ami feltehetően egy fülkében álló szobor lehetett. Szent Mátyás apostol a középkorban a szőlők védőszentje volt.

Misét a kápolna patrónusának napján – Páduai Szent Antal ünnepén – tartottak úgy, hogy a hivők a zalabéri templomból felzarándokoltak a szőlőhegyre a plébános vezetésével. A kápolna harangját 1917-ben elvitték, hogy anyagából fegyvereket készítsenek, melyet aztán 1925-ben Halász Károly templomatya és felesége adományából pótoltak. Az 1950-es évek politikájának következtében az egyház már nem tudta karbantartani az épületet.

A rendszerváltozás után magánkezdeményezésre újra felidézték a hajdani hegyi búcsúk emlékét. Igazi változást a 2008-as év hozott, amikor magánalapítvány támogatásával és közös összefogással a kápolna kívül-belül megújult. A patrónusának napján, a Szent Antal napi búcsúkor, minden évben újra felcsendül Isten szent igéje az ősi falak között. Ezen a jeles napon a kápolna is nyitva áll, ekkor tömegével zarándokolnak ide a hajdani szőlőtulajdonosok leszármazottai: Zalabérből, Batykról, Pakodról, Dötkről és Zalavégről és távolabbi településekről.

KÉPEK (képeslap képei közül pl. cseresznyés)

SZENT JÁNOS KÁPOLNA

Nepomuki Szent János kápolna

Az 1800-as évek elején építtette zalabéri Horváth János, ki a keresztségben Horváth Nepomuki János nevet kapta, ezért kortársai gyakran becézték „Mukinak”. Fenntartásáról a templom mindenkori kegyura gondoskodott.  Régen Nepomuki Szent János ünnepe előtt nyolcadot tartottak, és a nyolcad elején, végén és a közbeeső vasárnapon körmenet ment a templomból a kápolnához. A kápolna eredetileg a Sümeg – Zalaegerszeg – Zalaszentgrót országutak kereszteződésében állt, de 1945 után, a Zala-híd újjáépítésekor áthelyezték mai helyére. A romossá vált kápolnát 2013-ban restaurálták.

ÚT SZÉLI KERESZTEK

1. Szalay-kereszt 2. Mária oszlop 3. Szentháromság szobor

KÖZSÉGI TEMETŐ

A jelenlegi temetőt a XVIII. század közepétől használják. Területét a Zalabéri Horváth család adományozta a községnek. Figyelemre méltó néhány XIX-XX. századból származó síremlék.

1. NEMESTEMETŐ

A Béri család a falu templomával szemben lévő dombon építtette fel fából emelt és földsánccal körülvett lakótornyát. A mély sáncárok a mai napig látható, mely a helyi hagyomány szerint a törökkori vár maradványa volt.

Az Árpád-kori földvár azért érdekes, mert területén az Újkorban temetőt alakítottak ki. A zalabéri anyakönyvek tanúsága szerint az első betemetkezés 1797. február 5-én történt, ekkor temették ide Kiss János táblabírót „a család temetőjébe”. Kiss János már 1795-ben egy kőkeresztet állítatott itt, mely a mai napig is áll.

Mi lehetett az oka, hogy Kiss János külön helyre temetkezett és nem a falu temetőjébe? Az 1750-es években az Egerallyai család tagjai (köztük Kiss János is) perbe keveredtek a község új birtokos családjával, a Zalabéri Horváthokkal. A két család nem tudott békés úton megegyezni földterületeik határainak kijelölésében. A per Zala vármegye törvényszéke elé került, amit végül a jelentős vármegyei hivatalokat betöltő Zalabéri Horváth család nyert meg.

A községben a per után még mindig jelentős birtokkal rendelkező Egerallyai családnak 1796-ban újabb problémával kellett szembenéznie. 1793-ban meghalt Zalabéri Horváth Ferenc és a helyi templom kriptájában temették el oda, ahova Zalabér nemes családjai évszázadok óta temetkeztek. A templomot is közösen tartották fenn, így oda közösen is temetkeztek. 1790-re azonban a templom állapota erősen megromlott. A súlyos károkat kisebb javításokkal már nem lehetett orvosolni, ezért az egész templomot újjá kellett építeni. Ugranovics Franciska, Horváth Ferenc özvegye, hogy elhunyt férjének méltó emléket állítson, saját költségén a romos falakat elbontatta, és teljesen új templomot építtetett. A zalabéri plébániát új kegyszerekkel is ellátta, így a templom főkegyúri jogát is megszerezte a Horváth család számára.

Az Egerallyai család tehát az újjáépítéssel elvesztette kegyúri jogát a zalabéri templom felett, ezért Kiss János új temetőt jelölt ki családja számára. Ő és későbbi leszármazottai – a Kozáry, Balogh és Adorján családok – egészen 1964-ig ide temetkeztek. Ekkorra a kis földvár belső területe már teljesen betelt.

A temetkezések megszűnése után néhány sírt még egy ideig tovább gondoztak. A régi homokkő síremlékek azonban ledőltek, a márvány síremlékeket pedig elvitték. A Kozáry család kriptáját többször feltörték, jelenleg is kifosztva áll. 2002-től kezdve a község vezetése a temető területét rendszeresen tisztíttatja. A temetőhöz jelzett túraútvonal vezet, ismertetőtábla pihenőhely várja az ide kirándulókat.

A temető területe régészetileg védett, felmérése is megtörtént. Egyedülálló emlékhely Magyarország viszonylatában.

ZSIDÓ TEMETŐ

Zalabérben a 18. század második felében telepedett le jelentősebb számban a zsidóság. 1815-ben már külön zsinagógájuk és temetőjük volt. Főleg kereskedéssel foglalkoztak, a környék lakosságának kisebb-nagyobb hiteleket is nyújtottak. 1828-ban 39 fő, 1836-ban 44 fő volt a zsidó lakosok száma a községben. A 19. század második felében felgyorsuló gazdasági fejlődés hatására 1877-ben 95 főre emelkedik a lélekszámuk, ekkor külön iskolát is tartanak fenn. Az 1880-as években vásárlás útján a zalabéri uradalom és kastély a zsidó származású Klein család birtokába kerül, majd házasság révén lesz Guttmann László tulajdona.  A gazdasági fejlődést a Nagy Háborút követő Trianoni Békeszerződés töri derékba. Ekkor több zsidó család elköltözik a faluból. 1920-ban 51 főre csökken a zsidó lakosság száma. Politikai okokból a Guttmann család 1938-ban Svájcba távozott, kastélyát és birtokait államosították.  1944 nyarán a falu zsidó lakosságát Auschwitzba deportálták, sokan itt lelték halálukat. A túlélők nem tértek vissza a faluba, Budapesten és Izraelben telepedtek le. 

A zsidó temető az 1960-as években elhanyagolttá vált, márvány síremlékei eltűntek.  1990-ben Zalabér község a háborúban és a deportálásban elhunytak tiszteletére emléktáblát állíttatott, melyen több – egykor tiszteletben álló – zsidó származású személy neve is olvasható. 2016-ban a temetőt felújították, és emlékhelyet alakítottak ki.