Novák József Krizosztom

Zalabérben született 1744. április 5-én. Tanulmányait Sopronban, Pannonhalmán és külföldi egyetemeken végezte. Pannonhalmán levéltáros tanár, majd 1781-től bakonybéli apát lett.  A bencés rend feloszlatása után zalaszentgróti birtokára vonult vissza. 1793-ban Pécsett tankerületi főigazgatóvá választották. 1802-ben az uralkodó visszaállítatta a bencés rendet és pannonhalmi főapáttá nevezte ki. (Ezt az eseményt képszerűen a pannonhalmi főapátság homlokzatán is meg örökítették.) Jelentős szerepe volt a rend újjászervezésében, a bencés gimnáziumok létrehozásában. 1816-tól nyugdíjasként élt a főmonostorban, nagy könyvtárát rendjének ajándékozta. Pannonhalmán hunyt el 1828. október 20-án, itt is temették el. Több történelmi témájú latin nyelvű munkája maradt fenn.

Zalabéri Horváth János

1788. január 3-án született Zalabérben.  A király aranykulcsos kamarássá nevezte ki.  1831-34 között Zala vármegye első alispánja volt. 1833. november 5-én megválasztották Zala vármegye követének. E tisztségében a polgárosodó Magyarország megvalósításáért harcolt. Szoros barátság fűzte Széchenyi Istvánhoz, Csány Lászlóhoz és Deák Ferenchez. 1843-ban lemondott követi megbízatásáról, visszatért Zalabérbe és a vármegyei ellenzéket szervezte. A megyei politikai életben való részvétele miatt eladósodott, ezért zalabéri birtokát eladta és Kőszegre költözött. Itt halt meg 1853. augusztus 3-án.  A bérbaltavári templom kriptájában helyezték örök nyugalomra. László fia honvéd őrnagyként fejezte be a szabadságharcot. 1848-ban ő szerzett Zalabérnek vásártartási jogot. Emlékét tábla őrzi községünkben.

Huszti József

1887. október 10-én született Zalabérben. Középiskolai tanulmányait Budapesten, Keszthelyen és Zircen végezte. 1912-ben tanári oklevelet szerzett. Tanított az Eötvös Kollégiumban, a budapesti és a szegedi egyetemen. Az Magyar Tudományos Akadémiának 1922-től levelező, 1930-tól rendes tagja lett.  1945 után háttérbe szorult. Budapesten hunyt el 1954. január 3-án. Fő kutatási témája a magyarországi humanizmus volt. Több önálló kötete jelent meg. Zalabérben utca őrzi emlékét.

Sorok János

Zalabér történetírója 1917. július 29-én született Zalabérben. Egyházi pályára lépett. Középiskoláit Budapesten és Kőszegen végezte. 1942-ben szentelték fel. Tanult a bécsi egyetemen, a budapesti Pázmáneumban és a tudományegyetem tanári szakán. 1948-ban kinevezték a kiskunfélegyházi Misszióház főnökévé.   A szerzetesrendek feloszlatásakor a váci püspök átvette a világi papság keretébe, és meghagyta a – véletlenül 5 éven át megmaradt -rendház kápolnája templomigazgatójának. Magánúton tanított tovább. 1955-ben viszont államosították a rendházat. Egy évig a Kalmár kápolna lelkésze lett. A következő évben Székkutasra helyezték. A járásnyi nagyságú plébániát kilenc évig látta el, néha 11 iskolában tanította a hittant. A törött lábára való tekintettel a filia nélküli Tószegre helyezték. Szorgos munkával sikerült a templomot tataroznia. 1988-ban – mint nyugdíjas esperes – Székkutasra tér vissza. Itt helyezték örök nyugalomra 1994. augusztus 12-én. Emlékét szülőfalujában utca őrzi. Ha élne, idén lenne 100 éves.

Hules Béla

1926. november 29-én született Zalabérben. Iskoláit Zalabérben, Zalaegerszegen, Székesfehérváron és Budapesten végezte. Tanított Nagykanizsán.  1957-ben letartóztatták az 1956-os forradalomban végzett tevékenysége miatt, 1958-ban szabadult. Ezt követően tudományos kutató volt Budapesten.  Később alkalmi munkákból élt, tanított Mohácson, majd fizikai munkás lett. 1982-ben jelent meg első kötete eszperantó nyelven. Írásai az Árgusban és a Pannon Tükörben jelentek meg. Lickóvadamoson házat vásárolt, ahol Vadamosi Vendégség néven barátaival élénk, izgalmas beszélgetéseket folytatott. Ezek írásos lenyomata a Vadamosi Füzetek elnevezésű irodalmi sorozat volt. 1997-ben kezdeményezte Sorok János kéziratos Zalabér történetének kiadását, ami végül a Göcsej Múzeum gondozásában jelent meg.  Tevékenységét 1982-ben Európa-díjjal ismerték el. Halála (2002. március 7.) után lakóházán emléktáblát helyeztek el.