KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG

A zalabéri Horváth-Guttmann kastély

A 18. század elején házasság és birtokvásárlás révén Zalabér a Horváth család tulajdonába került. Zalabéri birtokában, 1713-ban III. Károly megerősíti Horváth Ferencet, ki 1728-ban felveszi a Zalabéri előnevet. A család így nevezi magát a 19. század végéig. A Zalabéri Horváth család a megye egyik legjelentősebb köznemesi famíliája lesz, minden jelentősebb zalai településen voltak birtokai. A család társadalmi helyzete megkövetelte, hogy életmódjukban kövessék a kor kihívásait. Az országban ekkor épülnek sorra a gyönyörű barokk kastélyok, így Zalabéri Horváth Ferenc is nagy építkezésekbe fog. A község területén felépíti családja kastélyát, melynek alapjaihoz felhasználja a béri vár tégláit. A kastély folyamatosan bővül, minden örökös épít rajta valamit. 1848-ban a Horváth család romló anyagi helyzete miatt eladja kastélyát gróf Pejácsevich Ferdinándnak. Az új birtokos jelentős átalakításokat végeztet az épületen. A terveket az átépítéshez id. Stornó Ferenc készíti el. Elvégzi a kastély felmérését, kertkaput, kerti lakot, a Zala parton csónakházat tervez.  Valószínűleg a kastély ekkor kap felső emeletet és nyeri el végleges formáját, mert az oromzatra Pejácsevich Ferdinándné Dőry Mária címere került, ugyanis férje korai halála miatt ő fejezte be az építkezést.

1880-ra már a Klein család birtokolja a kastélyt. Házasság révén Guttmann László birtokába kerül az épület, aki nemsokára az uralkodótól bárói címet kapott. Guttmann László halála után a zalabéri birtokot lányának férje, Neumann Károly vette át. Ő a kastélyon jelentős belső átépítést végeztetett. 1938-ban a Neumann család a zsidóüldözések elől külföldre utazott. Kastélyukat az állam vette kezelésbe, és 1944-ig egy lengyel tiszti századot szállásoltak el benne. 1944 végén a „Hunyadi Páncélgránátos” hadosztály egyik egysége veszi birtokba az épületet. 1945 nyarán pedig a zalabéri hidakat újjáépítő utászalakulatot szállásolják el benne.

1945. november 17-én a zalabéri körjegyző a következőket jelenti a kastélyról: „a kastélyhoz 12 hold fásított park tartozik… A kastélyban 32 szoba, 22 mellékhelyiség található, a külső részek jó állapotban, a belső falazat ki van javítva. Tetőzet jó, ablakokból az üveg hiányzik, vízvezeték, mosdókagylók, fűtőrendszer használhatatlan.”

A könyvtárban 450 kötet könyv található, rongált állapotban.

A Neumann örökösök igényét a kastélyra az állam elutasította, mivel 1938-ban elhagyták az országot, így nem számítottak háborús menekültnek. A kastély véglegesen állami tulajdonba került, ami iszonyú pusztítást eredményezett. A kastély parkjából a fákat kitermelték a zalai szükséghidak építéséhez, területét felparcellázták. A kastély berendezési tárgyait széthordták. Guttmann Géza lovasszobra kalandos úton Rádiházára került. 1946-ban a korabeli vizsgálatok szerint egy rossz helyre beépített gerenda a kéménytől tüzet fogott és az épület teteje leégett. A károkat nem javították ki, az épületet elbontották.

Jelenleg a kastély melléképületei állnak. Óvoda, mezőgazdasági üzem, panzió működik bennük. A föld alatt beomolva több pincejárat is található, amely a kastélyhoz tartozott. A járatokat tévesen a zalabéri vár menekülő folyósóinak tartották. A béri vár leírásai nem említenek pincét vagy menekülő folyosót, mert a palánkvár a Zala folyó szigetén állt, és a környéke erősen vízjárta hely volt, minden föld alatti helyiséget elöntött volna a Zala.

A menekülő járatok legendája minden váras helynél megtalálható.